blogot blogot blogot gyorsan egy blogot
“harántfekvésben vót bennem a csenge, úgy agyonvert…” “maunika idegállapotban vagyok.”
és még csak reggel 9:42. Tarajos Tavirózsakavicsomat bevittem munkába. véget ért a nyári szünet. a forgalom a duplájára emelkedett. és a mennyiségi fejlődés nem segített a minőségi gondokkal. jobbról jön. balról jön. áll. lelép. szemből jön. rádhúz. dudál. nem megy. telefonál. és egy oda vissza úttól drasztikusan őszülni kezdett a hajam. na nem mintha ez akkora shock lenne így 40 fele, kifejezetten jól áll. de a stressz rámegy a szívemre és már a végtagjaim is remegnek. 1 óra a hanoi forgalomban.
hogy megnyugodjak célba vettem a lakásunkhoz legközelebbi abc-t, hogy relax chill nyugtató teát relax chill nyugtató monster energiaitalt vásároljak. feltöltötték a készleteket. az utóbbi néhány napban nem volt elérhető a polcokon, kifogytak. ez arra utal, hogy nem csak én vásárolom. vagyis nem csak én jöttem rá arra, hogy forgalomstressz ellen hatékony védekezés, ha boldogságmérgekkel tömjük magunkat. de titkon arra gyanakszom, hogy Tavikagylóbalzsamom vásárolta fel hitelre az összeset, hogy én ne tudjak venni. hát ma tudtam. csak a pénztárnál derült ki hogy az egyik folyik. semmibaj. előfordul. nem írok be a vásárlók könyvébe… ma jó napom van lássátok mennyire rendes vagyok. hozok egy másikat, addig meg keresel egy rongyot és letörlöd az összes holmit, ami a kosárban van. te is kedves vagy. ez egy tökéletes ország. elmegyek megnézem, hogy nem folyik e, visszatérek. és rákérdez a pénztáros, hogy most hármat akarok e megvenni. nem. csak kettőt. az az egy sérült Bogárpaszuly azért törölted le az összes staffom. csak erősködik, hogy hármat vegyek. én biztos nem. bezárják a pénztárat. itt bizony problémás ügyfél van. nem mintha reggel 9 kor olyan sokan vásárolnának az abc ben, de mindig van egy két pletykahajhász nyugdíjas. a szomszéd pénztár is bezárt, mert jön segíteni az én pénztárosomnak. “Ilyen esetben hármat kell a vevőnek megvásárolnia” körülbelül ezt makoghatta vietnámiul, mert mostmár ketten együtt erősködtek, hogy három. Én még ekkor is szentül hittem a vásárlók védelmében, hogy ez bizony egy hibás termék, amit nem fogok megvenni és pofátlanság egyáltalán a polcon tartani. Ők pedig kötötték az ebet a karóhoz: “fogott bábuval kell lépni” mint a sakkban. termék kosarat ért, vevő megveszi. hoztak egy angolultudót, aki elmagyarázta nekem, hogy ki kell fizetnem mert összetörtem. még valahogy ekkor is tudtam kifelé nyugodtságot mutatni és válaszolni, hogy én nem törtem össze, így találtam. ühm oké és néztünk egymásra. de mostmár 4 pénztáros és két biztonsági őr is a helyszínre érkezett, senki nem sejtette, hogy a nap legnagyobb szenzációja már reggel 9 kor beköszönt. nekem van időm. na nem sok mert yoga van ma, de azért nem sietek. a másik sorban is volt egy angolul tudó helyi, aki szintén elmagyarázta, hogy összetörtem kifizetem. ekkor már vizionáltam az otthagyom az egész szatyrot és basszák meg. a kisboldogságlötyimet se kapom meg, amitől megnyugodhatnék, hanem még felfordítják velem az áruházat. megérkezett az üzletvezető. és pár képkocka kiesett, de két energiaital megfizetésével két energiaitallal a zsákomban távoztam, de a blokkot nem mertem megnézni, mert ha nem kettő lenne rajta hanem három, akkor vissza kellett volna mennem reklamálni és akkor biztos, hogy többet nem megyek az abc be mert nekem ilyenkor lesül a képemről a bőr mindegy, hogy igazam van. aztán a hazaúton már olyan összeesküvéselméletek villantak a fejemen át, hogy Kagylóhéjam nézte az egészet biztonsági kamerán keresztül és intézte az egészet ilyen felfordulásra, hogy én rossz élményeket kapcsoljak az energiaital vásárláshoz. “-érkezik az üditősorra.” “-cserélhetitek az első sort a sérültekre.” “-berakta a kettőt a táskájába.” “-távirányításos roncsolás indulhat.” “-távirányításos roncsolás kész.” “-kosárnedvességérzékelők pozitív.” “- kettes pénztáros célszemély érkezik.” “-kettes pénztáros vettem.” “a nyúl a sas karmaiban.” “-zárhat a kettes pénztár.” “-elindult vissza a cseretermékért.” “-cseretermék levéve.” “-biztonsági őr 1, …és indulhat.” ” “-You broke this one” girl mehet.” és aztán a falak mögül kisétál Andrea egy pezsgővel, hogy kész átverés show. hát nem így történt. még a parkolóba is stresszgyutacsok robbantak az agyamban.
de utána jön a yoga. ahol megnyugszom. kitekerem magam. és relaxálok. az elmúlt héten már nagyon közel jártam a fejenállás szakszerű bemutatásához. belül már éreztem is a 100% os sikert, de Andrea itthon kielemezte, hogy a fenékfeszítésem nem volt az igazi és ezért nem voltam egyenes vagyis görbe voltam vagyis ez még nem 100%. ezért ma balance ra mentem, ahol csak balance pózok vannak, közte a balance pózok ferrárijával a fejenállással. hát a fejenállás elmaradt. úgyhogy egyetlen sikerem, hogy bal lábon állva tabletop pozícióban valamelyik kezemmel sikerült megfogni a jobb lábfejemet magam mögött. és a mozdulatot ki is tartottam, és nem dőltem el mint egy zsák krumpli. az oktatónk viszont az a lány volt, akivel előző héten biztos, hogy együtt jógáztunk. sose tudhatod, ki oktató és ki hallgató. képzeljük el, hogy az egyetemen valaki jegyzetel mellettem, már éppen megbeszélném vele, hogy fogok puskázni, amikor a következő órát ő tartja. nem volt az a kifejezett törékeny jógaoktató. nagy hirtelenségében egyetlen jelző jutott eszembe: “sárkánytehén” aztán egészen vállalható órát tartott és amikor ő megcsinált valamit én meg bekaksiztam, akkor elszégyelltem magam, hogy jó elfogadom hiteles oktatómnak.
nem beszéltünk még a kosárlabdáról. ha megkérdezel egy vietnámi gyereket, hogy mit sportol, 90%-ban azt a választ kapod, hogy kosárlabdázik. és miért? mert attól nagyra lehet nőni. hmm… ez kb olyan, mint a répa meg a fütyülés. fordítva ülnek a lovon, de nem te leszel aki felhomályosítja őket. éljen a vietnámi kosárlabda válogatott, csakúgy mint a jamaicai bobcsapat. viszont az agyam nem pihen. ha legközelebb az utcán odajön egy gyerek és elkezdi magát hozzám méregetni, hogy én mekkora magas vagyok, akkor csendesen a fülébe súgom csakhogy az anyukája ne hallja, hogy “basketball” és még rá is kacsintok, hogy most egy nagy titkot osztottam meg vele. muhaha.
még nem vettük meg a repjegyeket, de belső információnk szerint 4 hét múlva elhagyjuk az országot, ami kevesebb mint egy hónap, ami azt jelenti, hogy aki ma vett havi bérletet, az még pont kitud jönni elénk a reptérre és azt is, hogy nekünk már nem kell többször havi service re vinni a motort, és nekem még 8 ikán lejár a yoga bérletem, akkor elhúzok 5 napra motorozni nagymotorral, hogy kipróbáljam milyen a nagymotor. aztán 19ikén lemegyünk 4 napra da nang ba és hoi an ba. az itt ilyen szép. és még rengeteg a tennivaló. és szépen lassan de inkább gyorsan mindenki küldje el, hogy mit szeretne, mert aki nem küld semmit az citromos borsot kap. és ha tetszik a nagy motor akkor veszek egyet és azzal megyek haza. ha pedig eltudom engedni akkor az árát repülőjegyre költöm.
szép hétvégét!
majdnem elfelejtettem a szinkronúszó jégkockákat. Andrea beletett két jégkockát a poharamba. és ahogy olvadtak teljesen egyszerre fordultak egyik oldalukról a másikra, majd kis idő múlva a másik oldalukról a harmadikra és én ott teljesen elérzékenyültem, hogy milyen szép az élet 🙂