csütörtök este van, ha úgy jobban tetszik péntek kora reggel
a nap amit mindenki várt, aki húzza a hétköznapok igáját.
én jelenleg nem sok mindent tudok felmutatni ezen a mércén, de azt a nem sokat úgy hívják, hogy időmilliomos. nem úgy kelek fel hogy megint el fogok késni a szar munkahelyemről, hanem hogy semmilyen munkahelyem nincs. ez egy másfajta szar érzés. és van az a mese amiben valaki ciripel valaki meg dolgozik. úgy emlékszem nem az a tanmese lényege, hogy a gyermek a ciripeléssel szimpatizáljon. új tanmesék kellenek. De amíg újakat írok, addig írok inkább blogot a létezések parányi elguruló gombolyagaiból.
Munkanélküli magyar házaspár* vitorlázik a Balatonon
*: nem házas
Visszakanyarodva Vietnámhoz, nagyon fostam, hogy nincs biztosításom. Nem mentem gyorsan a motorral, nem szívtam nevetőgázt és az utcára se mentem ki. Mert, amik vannak biztosítások, azok 10e ft -nál kezdődnek. Nekem meg ugye nincs bevételem. Ezért egyszerűbbnek tűnt nem betegnek lenni. És utólag azt mondom, hogy jól döntöttem, de azért senkinek sem ajánlom.
( a repülőutakra mindig kötök zuhanás elleni biztosítást)
Viszont, amikor visszatértünk Magyarországra, akkor elkezdtem kutakodni, hogy van e még tajszámom vagy már köröznek-e. Kiderült, hogy az úgy van, hogy magamnak szeretném fizetni a TB -t és semmi akadálya, hogy szerződést kössünk, de ahhoz vissza kell fizetnem a kimaradó félév díját az annyi, mint havi 7320ft x 5. és kifizettem. Egybe. Nem kértem részletfizetést. Kemény vagyok. De hamár kifizettem, akkor másnap el is mentem az orvoshoz, kvázi levásárolni a belépési díjam. Az összes szűrővizsgálatot kérem, amit egy 31 éves kérhet.
“-hát ő Zoltán…31 éveseknek nincs konkrét szűrővizsgálat csomag, de kezdhetnénk egy laborral.”
Így kerültem másnap reggel 7 -kor laborra. Már 5:30 -kor kipattant a szemem. Részben az időeltolódás miatt, részben mert éhgyomorra kell vért adni és pisilni. 6:45 kor azt hittem én leszek az első, de már lent sor állt. Nem nyitott még ki. 7-kor kapunyitás. Kapunyitási pánik. Nyugdíjasokat belső íven előztem a lépcsőn, de még így is csak 12. lettem a sorszám kiadások alapján. Az nagyon vicces, amikor az egyik nyugdíjas tanítja a másik nyugdíjast a sorszám figyelésre. “-ott tetszik nézni a számot, amikor kijelzi, akkor kell odamenni.”
A nyugdíjasok mégis elkezdtek sorban állni az ablaknál. Ezt tudják. A vietnámiak meg ezt nem tudják. 11000km és mekkora különbségek vannak. Bentről jött az üvöltés már nap elején, hogy ne tessenek sorban állni, majd ha a szám… “-milyen szám?” “-a piros szám.” “-ja.”
A vietnámi nyugdíjas tolja a kerékpárt és utolsó erejéből is megpróbál átbaszni egy naranccsal. A magyar nyugdíjas, ha egyszer leült a narancsságra komcsiszékbe, onnan többet nem kel fel.
12-es szám. Pisi lead. Vérvételre befáradok. “-jólvan?” “-igen, csak csinálja. kicsit kellemetlen” “- a proktológia kellemetlenebb…” köszz
Délután 4: eredmény. Megint sor. És a lapon minden érték rendben van. Ezzel se vagyok előrébb.
Mutatnám a háziorvosnak megyek vissza. Jöjjön vissza 7-re, akkor betud jönni. Visszamegyek 7-re. Most nem tud bejönni, mert egy beteg fekszik bent, várjuk hozzá a mentőt. De azért ránéz a lapra. Minden rendben. Valami! Az nem lehet. Egy hasi ultrahang. Egy tüdőszűrés. Egy bármi. “-ha nincs panasza, egészséges.”
Nem ezért fizettem!!! :””(
Angolt fogok tanulni, mert ha tudnék angolul minden álmom teljesülne. A nyelvtudásom egy önbizalom nélküli lóéval vetekszik, de Andrea odaszólt a felvételiző bizottságnak, hogy upper intermediate, ezért felvettek az upper intermediate csoportba. Nehogy már a sima jelenidővel kezdjük.
Jövök haza. Ház előtt pár elázott reklámújság. És nagyon vicces hallgatni felháborodott lakókat sipákolni, hogy
“-undorító!!! Belefulladunk a szemétbe.” Valószínűleg nem éltetek még ázsiában.
Budapesten sétálva nem tudok nem elmenni a nem felismerés mellett, hogy egyértelmű összefüggés van a lányok magassarkúinak sarokmérete és a potenciális várományos királyfik pénztárca vastagsága között. Ha egy lovag udvarolni szeretne egy királylánynak, akkor először a pénztárcáját kell hozzámérnie a pénztárcamérő tűsarokhoz és ha nem fér a cipőtalp alá a tárca, akkor teljesítette a belépő tesztet. Ki mennyire szigorú, lehet hogy nincs is több teszt. #ribancváros
Európa napjai megvannak számlálva és ezt nem azért mondom, mert átveszem a hatalmat, hanem mert minden annyira szánalmasan túlszabályozott, hogy visszatérni katasztrófa. Az összes honlap azzal fogad, hogy kukikat használ és le kell okéznom. Vietnámban nem írja ki, hogy kukikat használ mégse zavar, hogy kukikat használ. Minden honlap nyomoz utánad, de leszarom, mert ha leokézom akkor is nyomoz. A másik kedvencem a “-kérjük hagyja szabadon a biztonsági sávot.” Vietnámban is vannak biztonsági sávok, de aki hülye beesik, kész.
Andrea elment Spanyolországba. És amikor ezt írom, akkor még nem jött haza. És én se mentem ki. És nem ettől a bekezdéstől lesz megoldva ez a helyzet. De most kicsit sok a káosz. Itt is ott is. Lakáskeresés, munkakeresés. Valami életjel. Nemtudok semmi olyat írni, ami happy ending lenne a drámánkon. Jelenleg a bonyodalom bontakozik ki egy nagyon perverz rendező tollából. Az lenne a legegyszerűbb, ha semmi nem jönne be és akkor teljesen nyugodt eltartott hímként kimehetnék Spanyolországba Cickánybojtom után. De olvastam az indexen valami cikket, ami rossz fényben tűntetett fel egy eltartásra vágyó hímet, úgyhogy jelenleg a B terv zajlik vagy C vagy D vagy Zs. Reméljük néhány hét múlva leváltják a forgatókönyvírónkat és nyerünk a lottón. Ma nagyon jól ment egy pókerverseny egészen addig, amíg ki nem estem valami félelmetes, katasztrofális, elképzelhetetlen pechel. #szerencsejáték
Azért, hogy ne legyek HouseHusband anymore elkezdtem munkákat nézegetni. Na nem keresni, csak úgy ízlelgetni mi fán teremnek az állások. Hát nem voltak szimpatikusak. Sőt amikor este azzal hívom fel Csipkés Fűkaszámat, hogy ma délután is aludtam, akkor ő szerinte én már képtelen lennék újra munkahelyen létezni. Igaz ami igaz a jót könnyű megszokni.
Na de challenge accepted, a profession lett az új instagrammom. Én pedig a nyomás apró jelei nélkül lapozgatom az állásokat, hogy akkor mihez lenne kedvem.
Így találtam a Szaud Arábiai Királyság nagykövetsége keres sofőrt. Szimpi, de nem jelentkeztem.
Férfi állások között találtam a sok fizikai munka közt: -szobalány. Elég jók a referenciáim: főzök, mosok, takarítok, bevásárolok. De aztán erre se jelentkeztem.
Kreatív munkák is akadnak dögivel, de mindegyik lelohasztja a mosolyt az arcomról. Az nem kreatív munka, hogy a Manna Kreatív Zrt. keres ügyfélszolgálati referens ügyosztályon kávéfőző asszisztenst…
Találtam szövegírói állást. Miért is ne, jobb napokon már 10 követője is van a blognak. Csak sajnos a helyesen írás feltétel és nem biztos, hogy ugyanazt gondoljuk a helyesírásról.
Statikus munkák is úgy, ahogy vannak. Volt valami nagyon langyi állás. Hurkapálcikából kellett volna tervezni vagy nemtom. 10 év tapasztalatot várnak. Aham.
A héten is volt egy kamionbaleset, úgyhogy amíg nem muszáj addig nem ragaszkodom a fuvarozáshoz.
Végső kétségbeesésembe megnéztem az elérhető erotikus munkákat. Annyira speckó a szaknyelv, hogy elsőre nem is tudtam értelmezni a látottakat. Svájcba vinnének, ha lány lennék. 50% a leadó. Bejáratott ház. Igényes vendégkör. 30% a fogyasztásnak a tiéd. Hetente összejön az egy két milla. Kár, hogy nem lánynak születtem, de majd elteszem Honorátának, ha sokáig lenne a nyakunkon, veszek neki egy svájci repjegyet. #példásszülőimagatartás
Aki azt gondolja, hogy férfiként nem lehet erotikus munkákat találni az téved, csak olyan dolgokat kell bevállalni, amit elolvasva eldobtam az egeret a kezemből…gyorsan hol az iksz. és zártam is be.
#akikiváncsihamarbuzipornobantaláljamagát
Ami szintén egy lehetőség, van pár díjnyertes szakma, ami pesti lakosként is elérhető ingyenes támogatott OKJ -s képzésben. Szóval lehetnék: hegesztő, pék, vasúti szolgálattevő, gyakorló ápoló, burkoló, húsipari termékgyártó, virágkötő, csatornaszerelő, lakatos.
Úgyhogy vállalkozó leszek csak győzzük kivárni.
És a végére következzen egy #napianyám epizód:
külön nylonszatyorba gyűjtöm a műanyagokat a konyhában. Mióta volt ez az ázsiai kalandocskánk és belefulladtunk a műanyagba örülünk, hogy egy fejlett európai országban tehetünk a környezetünkért. Anyám fogja az egészet belerakja a kukába és együtt kidobja a háztartási hulladékba…