már a reptérről befelé szembetűnt a szivarvég alakú cucc és már a repülőről szembetűnt hogy valami baj van. ők is a másik oldalon vezetnek. csak egyszer haltam meg majdnem mert másik irányba néztem a zebrán, de Andrea megmentette az életem és visszarántott.
a hotelbe érkezéskor érezhető volt hogy ez egy másik ország. él a foglalásunk és a két órát se kell megvárni hogy elfoglalhassuk a szállást és a londíner kezében a cuccunk és minden olyan simán megy. #zolielőszörnyaralszállodában persze a taxis itt is taxis. utközbe kifizettetett velünk egy fizetőkaput 50 táj batka és amikor kiszálltunk megint kiszámlázott benyújtotta igényét 50 batkára ami a 230 as taxiórán felülvolt hogy autópályadíj. mivan?? kifizettük. de ez egy másik. jólvan nesze. huzz a rákba. ágyfoglalás élménytapasztalás. puhaság. tisztaság. luxus. minden perverziót kielégítő üvegleválasztott szaniter helyiség sejtelmes homályosított zuhanykabin. 15 lámpakapcsoló és erkondísöning.
elindultunk világot látni mert hát nem azért jöttünk hogy a szobába maradjunk. utunk a 15ik emeletre másnéven rooftop vezetett. medence kilátás túlárazott koktélok. megint jeges tűszúrásoknak éreztem a bevétel hiányát. de a pénznyomda folyamatban aggodalomra semmi ok. Andrea kért egy jegeskávét én pedig sűrűn fotóztam hogy még 2020 ba is legyen mit feltölteni az instagrammra. a hotel poziciója a chinatown ba esett. chinatown pedig közel van mindenhez, ugyhogy elindultunk gyalog de mostmár tényleg.
kisétáltunk a folyóhoz, nézegettük a folyót. elénk ugrott egy tripadvisornyertes étterem. uhmájgád annyira jót ritkán lehet enni. a kókusztej, a curry és a csípős tökéletes elegye. csirkehús rizs. szemerkélő ahogy a reklámokban. szóval a thai konyha fenséges. mindenki dicsérte. de a tartalom és az ízkavalkád dobogós helyre repítette a szememben. nem egyértelmű a győztes nagy a harc az india konyhával. de talán nincs is akkora különbség. az indiai jobban operál a mártogatós dolgokkal. de most thaiföld és curry. ja és mimás mint Padthai. gyorsan szaladj el pesten és ajándékozd meg magad egyel és közbe olvasd a blogot így élethűbb élmény. lajhártravel 5D-s olvasási élmény. jött egy látnivaló. bementünk. Wat Pho. csak a kulcsszóelhelyezés miatt írtam le, amúgy fekvőbuddha. akkora mint egy tizemeletes ház. és nehéz vele közös képet csinálni mert mindenhol belelóg egy oszlop vagy kínai turista. valahogy bepréselték abba az épületbe. vagy bent született. ott nevelkedett. aztán amikor látták, hogy mekkora már nem akarták kihozni hanem lefestették aranyra. nem fizettünk guide ra ugyhogy nem tudjuk mi történt vele. A thai kultúrális és vallási hagyományok (hosszú kifutású kulcsszó kettő) elég szigorúak, annyira hogy Andrea nemtudott annyi ruhát maga köré csavarni, hogy átmenjen az ellenőrzésen ezért kénytelen volt felvenni a szégyenleplet, ami a laza erkölcsi normákkal rendelkező hölgyek viselete. Én meg is értem őket, jönnek mindenféle nemzetek felkorbácsolt liberalizmus által tépett lejárt szavatosságú erkölcsi vadhajtásai és nem szégyellnek bokát esetleg csuklót, de a radikálisabbak nyakat esetleg térdet is villantani…
szóval legyen rend. és 30 fokba se mutogassuk másoknak a bokáinkat…
az építészet szép. és türelmes. millió és billió darabból kirakva. csúcsos és díszes.
miután kiszabadultunk a helyről, a nagy palota felé vettük az irányt, de nem mentünk be mert fél 5 kor bezár. de elraktároztuk a dresskódot, hogy majd ha visszajövünk akkor már ne akadjunk fenn a kultúra és vallás szigorú határellenőrzésén. kiszúrtunk a távolba egy hidat: VIII. Ráma bridzs. kikönyörögtem, hogy megnézzük. asszimetrikus ferdekábeles közepesen szaftos partösszekötő. ránkesteledett. vihettem hazafele a hotelbe Andrea fenekét tuktukkal. A tuktuk egy háromkerekes motor, amivel külföldi fenekeket lehet szállítani. Állat módjára száguldoznak. már már teleport. és asszem itt most csatolok is egy videót.
chinatownba még ettünk egy majdnem tücsköt bogarat. noodle kacsaleves. majd felmentünk a tetőre éjszakai fürdőzni. kiderült, hogy van az a pillanat amikor egy férfi is fázik. a víz nem volt meleg. a levegő se. de legalább fújt a szél. lementünk. forrózuhany. alvás.
másnap reggeli. a reggeli az árban. halleluja. all you can eat. belakmározol és nem lesz gond estig a kajával. ezt nem nekem találták ki. mert vannak problémáim hogy mikor elég az annyi. pörkölt sárgadinnyével. gofri párizsivel. virsli lekvárral és egyéb egyszeri hotelreggelitroll ínyenc. nem csak mennyiségre de minőségre is adok. hajlamos vagyok túlenni magam. kaja után még éppen feltudtam menni a szobánkba meghalni. de utána 40 percig élesztett újra Andrea, hogy legalább a cipőmet feltudjam venni. mérsékelt életfunkciók visszanyerésével célba tudtuk venni a chatuchang weekend marketet. hétvégi piac. gyerekkori emlékek amikor a kínai piacon próbálkozunk megtalálni álmaim tornacipőjét. egyet veszel hatszáz sokat veszel ócó. pár szükséges dolgot beszereztünk mert tényleg olcsó volt és magasról lekaksizzuk hogy nem eredeti 😀 Andreát megleptem egy kétezer forintos órával. A repülőn láttam hazafelé, hogy ezt a nevet 209$ ért vesztegetik. Daniel Wellington. Nem készül instagram kép nélküle manapság, de csak a legkirályabb bloggerfeleségek tehetik meg hogy elutazzanak thaiföldre és a hivatalos viszonteladóktól szerezzék be az eredeti darabokat.
https://www.instagram.com/explore/tags/danielwellington/
fülbevaló, ruha, én kaptam egy papucsot mert ha bejön a monszun akkor kell egy masszivabb darab. Diesel. 🙂
felültünk a metróra mert itt van olyan is. nagyon kulturált. olyan mint nálunk a 4es metró és ez csak egy. van nekik 5. a zöld a város felett megy. tök hangulatos. leszálltunk a terminál 21 be ebédelni. most én ettem padthait, Andi meg valami kagylót sült olajágyon. az nem volt jó. ne egyél sült olajágyas kagylót…
hazafelé beugrottunk egy útbaeső parkba. parkelvonási tuneteink vannak hanoi ban. sétáltunk. fotóztunk halakat. hencsegtünk és fetrengtünk. volt egy koncert is kis ütlegelős valamik. streetworkout. de az a komolyabb fajta. amikor a személyi edző 60 éves. a tanítványai meg 50. és mindenki szálanként swarcenegger*. na ezt biztos nem így írják alá is húzta az index. de most nem keresem meg. kikanyarodott az idősebb HVCS és mókázott egy kicsit. mindenki nagyon kedves. mindenki hozzádszól és szeretne segíteni, merre menj. merre ne menj. mit nézz meg. honnan jöttél. welcome. stb. az uriember nem felejtette el megjegyezni, hogy itt errefelé a six packs a menő nekem viszont egy nagy pack em van.(hála a reggelinek) és álljak be egy kicsit közéjük. no no holiday en vagyok. talán majd máskor. hirtelen 17 48 perc lett, amikor berakták a himnuszt és mindenki vigyázállásba torpant. nekem sikerült ekkor levenni a cipőm hogy megmozgassam a lábfejem. úgy álltam mint egy nagyon sokat ivott lány a nagyon magas sarku cipőjében. visszafele sétáltunk amikor feltünt, hogy egy nemázsiai selfibottal turkál egy csatornakivezetésben. odamentünk és megnéztük mit talált. csak egy pillanatra láttuk. de az két orrlyuk és két szem volt. pont mint egy krokodil. nem lehet krokodil. a város közepén vagyunk. mindenki békésen kocog és relaxál. de hát egy teknősbékát felismerek. biztos nem teknős volt. hmm. amíg kiértünk a parkból és azután is jobban nyitvatartottuk a szemünket és egyikünk se mehetett közel a bokrokhoz. hazaértünk és wifin rákerestünk a parkra és olyat dobott ki amiről eddig nem is hallottunk. monitorgyík. monitorlizard. monitorgyík. 3méteres hüllő, ami az emberre veszélytelen, de szerencsétlenségére pont úgy néz ki mint a krokodil, csak keskenyebb a feje. 400 is élt belőle a parkban. csak aztán megelégelték az egy négyzetméterre jutó halálfélelmet és átköltöztették őket egy természetvédelmi park ba. ugy látszik egy kettő maradt. nem semmi. guglinntás.
hűb**** városligeti cukiság lehetne
este a tetőn hepi húr. 18-20:00 ig egyet fizet kettőt kap koktélakció. kipróbáltuk a mai tai t. sokféle rum és sokféle finomság keveréke. a hatására elfelejtettem, hogy anitlábfejfétisem van. és tradicionális thai masszázsban részesítettem Uralkodónőm patáit. a képeket nézve lehet, hogy kellett volna még egy koktél a teljes felejtéshez. de állítólag van hozzá tehetségem.
másnap tudatosabban vágtam neki a reggelinek ezért az előző napi 40 perc rosszullét hétfőre már csak 10 perc lett. megcéloztuk a grand palacsét. szigorúan hosszúnadrágban 40fokban. a helyi bukingham palota. ami angliában piros az itt fehér. az államforma ugyanaz. az őrök pedig itt is őrök. mozdulatlanok.
a bejáratnál egy kihelyezett fegyőr néni forgatta vissza a liberális poorerkölcsi vonalat. picsagatyások. szakadtnadrágosok. notorius bokavillantók mennek a levesbe. illetve vissza az út tuloldalára, ahol egészen véletlenül egy nadrágárus vállalkozás árulja a portékáit. gondolom megy a szekér. 1000esért az elefántos nadrágot. bent pedig minden második emberen elefántos nadrág. bent sok szép építészet. és semmi extra. meg lehet nézni. de tulárazott sza… aki rosszat mond a királyra az bűnt követ el. ugyhogy jobb nem kockáztatni. nagyon szép a palota. hajóra szálltunk. itt is van helyi bkv hajó. a bangkoki közlekedési vállalat üzemelteti és kb 130Ft ból hajózgattunk le meg föl. délután még pár fotó a tetőn. a szmog testközelből tapintható. nem süt a nap. ami pesten ma 12 volt az bangkokba 192. este még vödrös rumos koktél a tetőn.
meg ki kellett nyomtatni a vízumomat. találtunk utközben egy printet. ahol hajlandó lett volna kinyomtatni 100Ft ért egy fekete fehér oldalt…de még 100Ft ot kért hogy megossza a netét hogy elküldjem emailbe a papírt…
elmész anyádba. ugyhogy a hotelbe csináltuk ami rögtön 200Ft, de legalább a hotel és én csinálom.
kinyomtattuk és a recepciós nyomtatott mellé számlát két példányban… egy lap kinyomtatása 3 lapot vesz igénybe. gratulálok. azért kellett kinyomtatni, mert egyetlen penészes sajtkarikám kinyomtatta ugyan pénteken a munkahelyén a lapot. de sikeresen bent “felejtette”. #napiandrea. lehet, hogy arra ment hogy ne engedjenek be az országba.
utolsó reggeli. tetőn hencsegés. kicsekkolás 11:58 kor. nice. everything is oké. oké.
séta vasutállomás park reptér.
repülők nézegetése. valamit a jövőben fogok kezdeni a repcsimániámmal de még nem egyértelmű mit.
fél órát késik a gép, ami tökre vállalható, ha nem esik le. deal.
hazafele sikerült külön széken ülni. még nem zárult le a vizsgálat, hogy ki hibázott, de annyit elmondhatok hogy én ültem a 9F en Andrea pedig a 24A n.
megkaptam a visa t ugyhogy viettávolmaradási kísérleteim csődben. ujabb 3 hónap szenvedéstörténet.
ami már a hazauttal meg is kezdődött. ultramodern reptér, de képtelenek kiírni honnan megy a busz. körülbelül mindig ott láttunk buszt ahonnan eljöttünk hogy ott nincs busz. átmentünk a terminál 1 re mert a googli onnan írta. a googli hülye. majd felszálltunk az első buszra 86 os ami legalább a városba bevisz. a buszról látjuk hogy mögöttünk jön a 90es ami jó lett volna nekünk. az a 90-es ami a googli szerint már nem jár csak fél 11 ig… szóval jó lesz megint.
ázsiai kalandsorozatom második állomása thaiföld kinyitotta perspektívám. egyrészt thaiföldön nem volt háború 50 éve. másrészt szép. vagyis ez lehet ugyanaz és lehet kicsit bonyolultan fogalmazok. thaiföld szép. kulturált és vigyáznak rá. van szelektív kuka. meg város. mintha europában lennél. vietnám még nem tart itt de reméljük egyszer vietnam is eljut ide. ha nekem 2012 ben budapesten olyan főnököm volt, hogy a számítógép az ellenségünk, akkor miket mondhat egy háborút megélt idős ember itt vietnam ban a gyerekeinek.
ha úgy nézek a városra hanoi ra mint egy régi romra. ami őrzi a háborús sérüléseket. akkor egy nagyon egyedi színfolt a világban mert máshol nem találsz ilyet.
próbálok így nézni rá.
vettünk kondibérletet. 3 hónap.
készül a honlapgyáram.
keep positive!
*Schwarzenegger
