meg Buddha de Janeiro, fehérhomok, pálmafák.
Depressziókutatásom legfrissebb eredménye, hogy
“Pálmafák alatt nincs depressziós ember”
Este indultunk, nagyon este
“inkább éjszakát mondanék, hogy a Föld nem látszik ugyanúgy ahogy az ég akkor kezdem el amikor más már befejezte nekem hajnal ami neki ugyancsak este nagyon este inkább éjszakát mondanék hogy a föld nem látszik…
sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer’ a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek súgd meg a terved akkor kezdem el amikor más már befejezte és ezzel kell bírkóznom tényleg minden este elég ebből mondtam a vállára térdeltem. ha lemaradtam, az van. kérte hagyjam életben leszálltam róla, vagy lekászálódtam tényleg jobb a lehet, mint az hogy voltam számadás helyett mindig, mindig van egy tervem egyik nap megírom másik nap elkezdem sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer’ a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek súgd meg a terved ohohohhhh sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét
mer’ a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek súgd meg a terved én meg az enyémet sötét van akkor amikor vége van a napnak néhány lámpát a Dédásznál még üzembe’ hagynak higgyék a bogarak, legyek szúnyogok és lepkék hogy az ami a vége: kurva nagy fényesség. akkor kezdem el, amikor más már befejezte nekem hajnal ami neki ugyancsak este nagyon este inkább éjszakát mondanék hogy a föld nem látszik ugyanúgy ahogy az ég sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer’ a szem csukva van belül meg mindegy
milyen fények égnek súgd meg a terved ohohohhhhh sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer’ a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek súgd meg a terved…”
Éjfél után leszálltunk, táblás ember várt, mert égethettük a dongot. Nem beszélt semmit, csak vezetett. Megérkeztünk. Felkeltettük Csipkerózsikát az álmából és elfoglaltuk a szobánkat.
Másnap ingyen bicaj a hoteltől. Kicsit előreszaladtam…nem? De. Da Nang és Hoi An közép Vietnám emblematikus turista paradicsoma. Hoi An -ban volt a szállásunk. Da Nang -ba szállt le a gép. Hoi An volt a francia uralom alatt álló Vietnámban az uralkodók kedvenc hétvégi pihenő helye. Szóval ilyen bjutiplace, amit mindenképpen látni akartunk. Mostmár jöhet a bicaj. A 18.-ik századi óvárost későbbre halasztottuk, mert rögtön megcéloztuk a bííícst. Az a találkozás szerelem első látásra volt. Türkiz habos hullámok és a fehér kavicsos part. Pálmafák, szabadság… Rózsaszín ködből húzott vissza a parkolóőr, hogy nem úgy megy ám az… Biciklire kell fizessünk 65ft -ot. :((( “-na jó’van nesze, de meglegyen!” Kerestünk árnyékot, nincsenek sokan. Csináltunk jó sok képet. Fürcsögtünk, hullámoztunk meg szívecskéket rajzoltunk a homokba.
Délután, délbe, 2 körül továbbmentünk a part mentén fölfelé, ahol megtaláltuk a secret beachünket, benne a secret beach restaurant -al. Itt kértem kesudiós csirkét és véletlenül úgy rendeltem meg, hogy “-akkor ezt a kesudiós chicken -t please” és dobott egy hátraszaltót a pincérnő és denevércsalogató frekvencián elkezdett nyivákolni. Néztem kétségbeesetten Andreára, hogy most mi van? Ő meg lerendezte a helyzetet. Kiderült, hogy a flúgos tyúk azt hitte, hogy beszélek vietnámiul, olyan szép kiejtéssel mondtam a kesudiót. Andrea meg megnyugtatta, hogy igen egy kicsi már ragadt rám. Aztán szieszta a parton nyugágy. Vihar, eső balról, de nem jött felénk.
Visszahotel, zuhany, óváros, vacsi. Fincsa tészta szósz, akármi. Sétálás. Lampionmérgezés.
“-hello, gyere úsztass gyertyát a folyócskába és minden vágyad teljesül” “-gyere csónakázni” “-vegyél faművészetet”
“-maybe later, oké hagyjál békén, kösz nem!!!!!!”
push push push push ezerrel.
és a lightos udvarias köszönjük, de nem talán később válaszunkra azt találta mondani, hogy “-don’t lie to me.”
hát jólvan eddig akartunk, de mostmár nem.
ilyenkor bezzeg tudnak angolul, de amikor a pizzát kell kihozni, akkor annyit nem ért hogy go.
Másnap béreltünk motort. Bementünk Da Nang -ba. Sárkányos híd. A sárkányos hídról annyit érdemes tudni, hogy 2010 környékén pattant ki a fejemből, hogy ívhidat csinálok a hídépítő versenyre és lehetne sárkányos és amikor beírtam a googlebe, hogy dragon bridge, akkor kiírta, hogy már van… Dehát az nem lehet. Most találtam ki. De lehet. Szóval elzarándokoltam és megadatott, hogy élőbe láthattam.
Ebéd. Hú de finom csirkét ettem. Apollo suli, Andrea jövőbeni munkahelye. Megnéztük. Lady Buddha. A helyi Krisztus szobor a város fölött. Fotó fotó. Aztán újra sárkányos híd délutáni fényekben. Naplemente stb.
Vacsi egy menő olasz étteremben, mert tenger gyümölcsei és vietnámi kaja túladagolásban szenvedtünk. Közölték, hogy nincs pizza… okkké
Újra sárkányos híd éjszakai fényekben kivilágítva. Szeretik a giccset.
Harmadik nap – ha jól számolom – reggel elsétáltunk biciklivel az óvárosba nappal. Van csomó ilyen belépős móka, hogy japán covered bridge, ami minket nem érdekelt 🙂 szóval csak kívülről lekaptuk és élveztük, hogy nappal kevesebb a push push. Ittunk egy megabrutál akciós koktélt. 1-et fizet 2-t kap. Utána secret beach és élveztük az év utolsó nyári napját mert aztán megyünk haza és olyan dolgokkal találkozunk, mint ősz meg tél.
képek:
