voltunk fent a lotte tetején. jó volt. képek a cikk végén.
van egy felhőkarcink. és sajnibajni még nem tudom azt írni hogy a 64ik ről felmentünk a 65ik emeletre. a 64ik a lakásunk a 65ik szint meg a kilátó. hanem azt kell írnom, hogy a 10 percre lévő öröklottepanorámás lakásunkból elindultunk, a mélygarázsban elhelyeztük a motort és befizettük a látogatási ticketre a dongokat és beszálltunk abba a liftbe, aminek két gombja van a földszint és a 65ik. a mennyország kapui éppen kitárulnak animáció segít leküzdeni az 50mp es repülést az égbe a mennyezeten elhelyezett tv n. és a fehér tejköd egyre feljebb színezi ki az épületet. és minden azért van, hogy megakadályozzák a liftszexet.
felérve rögtön egy monitor fogad, ahol megtekinthetjük azokat a fényképeket, amiket lent csinált rólunk egy vietnámi lány egy kék háttér előtt és a számítógép mögénk vetíti londont, párizst, pisát. de miért akar egy európai vietnámban európai fotót. nem akar. de a vietnámiaknak ez így biztos közelebb van.
sokdongért egéralátétre bögrére tehetnénk magunkat és egyel több kacat kerülne a bőröndbe, ha egyszer tovaszállunk innen. nem bírom a kacatot, de azt se ha a tököm helyén emeletes londonos busz van, mert a farmer nadrágom is kék.
a monitort kikerülve rögtön a kirakatra tapadtunk és nézelődtünk lefelé. fent vagyunk, de most tényleg. nagyon fent. és tiszta az idő. uristen mennyi tó. minden sarkon egy tó. ha egyszer rájönnének, hogy ezt mennyire ki lehetne használni jó dolgokra. de csak a szemetet fogja. és akkor körbejártuk minden irányból a szintet. és megkerestük az ismerős helyszíneket. vasútállomás, lakásunk. a westlake. az épülő metró, a híd. a reptér már nem látszik. de a lakásunkat most megnéztük, hogy mi lakunk a 3 ikon. fölöttünk a 4.ik és ráhúztak egy 5iket. és már csak a medence hiányzik, de elég delux a tulajlét. ingyen van a távcső.
volt két oldalt üvegkalitka. manapság nem épül magas épület üvegkalitka nélkül. képet kell készíteni. de nem lépsz rá arra csak úgy, mert korábban már más is rálépett. lenne még pár nap hátra az életemből. 273méter magasan. sétálgassak a levegőbe. nincs alattam csak egy üveg. úgyhogy Andrea várt 12és fél percet, amíg az alapozásig kiszámoltam a felhőkarcolót, hogy nem fog leszakadni. de utána is parázva lépsz rá és mindenki. nem csak úgy kisétálsz mint otthon a fürdőbe. először inkább a gerenda fölött. aztán nem szakadt le akkor már bátrabb leszel. fotó fotó és mintha mindig ott laktunk volna. röhögni másokon akik nem mernek kisétálni elsőre. a vietnámiak itt is vietnámiak. minden fura pózba képet kell készíteni. fekvőangyal, rakéta, rakéta gyerekkel. gondolkodó, ablakratapadtlégy, kézenálló, yogafekvőrendőr, hűtőbenkeresgélő.
egyszer meg lejöttünk, és motiváltan tovaszálltunk az életbe. mert ott fent néhány perckötegig Jockey Ewing nak érezheti magát az ember. Lent apró motorkerékpárok. Fent meg whiskykortyolgatós benzincsepp eladós diagram leső luxus boss élmények adódnak. Szóval a Lajhár Solution részvényállományát mostantól más szemmel elemzem.
konditermi élményeim. éppen bicepszcsúcsosítás közben erősítettem a felső első hasfalállományom. a harmadik kör után elmentem megtölteni a kulacsom. és mire visszaértem azt látom, hogy egy szteroidagyú befoglalta mindkét gépem. 4 gép van egymásnak fordítva 90fokokkal. ő használta az egyiket. én a másik kettőt. otthagytam a jegyzeteimet. de ez biztos elkerülte a figyelmét. visszajövök megállok mellette, hogy ezt most hogy gondoltad. befejezi a gyakorlatot. ő is ugyanezt gondolja rólam. “-jöhetek?” “-persze” látom fogalmad sincs mit tettél, nem baj hagyjunk egy kis időt a fogaskerekeidnek. tolok bele 8 at. várom, hogy mi történik. az evoluciós zsákutca kezébeveszi a gépet és tol bele így nyolcat úgy nyolcat. megfordul. leveszi a súlyt kisebbre. felviszi nagyobb ra. kitart forgolódik vele. najó nekem erre nincs időm és két 25kilós tárcsával kipárnáztam a fejét és utána önként adta vissza a bérletét a pultnál. pont azért volt szimpatikus a fitness village mert nem voltak ilyen balfácánok.
a spinning nagyon jó. imádok bicajozni. de ez a bicaj light is nagyon kemény. amikor otthon bicajoztam sose nem izzadtam meg ennyire így és fáradtam el. hanem mindig csak ugy tekertem. ha az utcán tekernék 1000es fordulaton rámhívnák a mentőket, hogy elgurultak a gyógyszereim. de itt ez normális. harder harder. push push. készültek képek. még nemtudom, hol lehet őket megtalálni de majd keresem.
kipróbáltunk egy új kaját. telitalálat. bún bó nam bộ. szerintem pont olyan a hangzása mint a kuckómackó-nak. tészta is meg marhahusi is meg zöldség is meg mogyoró is. és finom is. véletlenül pont ott ettünk, ahol ideérkezésemkor is első nap. az emlékezetes gyomorkoszoló. de mostmár más szemmel nézek rájuk. egészen vállalható. 
a közlekedést nem lehet megszokni. Andrea minden nap beszámol valamiről. balesetet látott. előtte álltak fejen. kollégáját ütötték el. kollégája elesett motorral. kollégáját ütötték el biciklivel. az autós persze nem áll meg…
nem abból van a baj, hogy faszok. mert arra számítasz. jöhet szemből. kivilágítatlanúl. lekanyarodik előtted. átmegy a piroson.
hanem amikor mondjuk mész egy nagy úton. a jobb szélén valaki kirobog a sikátorból 100-al. és a legszélső motoros, aki a nagy úton halad befelé kapja a kormányt és elindít egy hullámot. mert a mellette lévő is félre kapja. és az ötödik motoros vagyunk mi. és csak azt látjuk hogy az út közepén egyszer csak a negyedik motoros mellettünk teljesen indokolatlanul félrekapja a kormányt elénk. de a dolgok mögött a sikátorból kirepesztő marha áll. és akkor hopp lesz egy baleset. az út közepén.
vagy amikor összezár előttem két autó én meg köztük megyek. és azt se tudják eldönteni, hogy kettejük között ki a hibás, azt mindkettő leszarja, hogy én palacsinta lettem köztük. vagy megy át egy lány a 6sáv széles úton. ezzel sincs baj mert számítassz rá. nincs kivilágítva. állandó tempóval. mint egy rossz számítógépes játék. csak a mellettem levő taxis befosatja egy kövér gázzal és dudával és akkor hirtelen ugrik egy nagyot, hogy ne halljon meg, én meg azt látom, hogy megy megy megy és egyszer elémugrik. és én persze megállok, mert én megtudok.
azt vettem észre, ha üresek az utak több a baleset, mert mindenki száguldozik, hogy ugysincs senki az úton.
vasárnap voltunk jazz koncin. Andrea elrángatott és milyen jól tette. szociálisan leépült csökevényeim új életre keltek. vannak más nem ázsiaiak is ebben a faluban és milyen jól érzik magukat. megfáradt househusband ek és angoltanár barátnőik. két együttes is zenélt. én nem szeretem a jazzt. annál jobban már csak azt nem szeretem amikor alvásidőben kell hallgatni egy fárasztó hét végén. de élőbe egészen vállalható. utána viszont szétnyílt az ízlésolló. egy erősen alkoholizált, kubai importtermék köldökig kigombolt ingben próbálta legitározni a lányokról a bugyit. még a dirtydancing film zenéjét megvárhatjuk de utána mennünk kell haza. a dirtydancing is valami olyasmi, amit nemtudom, hogy áldás vagy átok, hogy nem láttam. de álljon itt egy videó Andrea kedvenc fiúcsapatáról.
na hát röviden ennyi. olyan ötleteken dolgozok, mint egy app ami segít bevásárló listát készíteni opera rajongóknak. áriázva olvassa fel, hogy LE VEEES KooOC KAaaaaa, bAAAA geEEEE t, va la mi re ge li nek va lóóóóó…
a másik pedig az englishteacherwithbigboobssearcher.com ahol mellméret alapján választhatsz magadnak angoltanárt. az lenne a szlogen, hogy ha nekem sikerült, akkor neked is fog 🙂
