Ma reggel emlékezzünk meg azon hímtársainkról, akik minden nap hajnalba kelnek, fáradtságos munkával zabreggelit készítenek nőjüknek, a tetejére fahéjszivecskét szórnak, munkájuk minden nap gyomorba végződik és a hajnali ablakpáralecsapódással tovatűnik.
Amit nem szeretek Vietnam ba csak hogy pozitivan indítsuk bejegyzést és biztos vagyok benne hogy te se szeretnéd és a végtelen sok dolog mellett ez a legfőbb dolog, hogy megfogdossák a bármit, ha az élelmiszer és kivan rakva kivétel nélkül mindenki és mindent.
Megállok a kenyereknél, ahol kényelmes rálátás nyílik a bagettpult felé. Megfigyelek nem sietek fontosabb a biztonság. Már jönnek is mint a keselyűk. Frissen sült bagett illatra gyűlik a nép. A pékkislány próbálja visszatartani a tömeg karmait kevés sikerrel. Egy két bagettet helyez el először az etetőbe de már ez is vérontáshoz vezet. Vegyünk egy tipikus helyi lakos és bagett találkozását. Megnyom megvizsgál elég puha e. Most sült még megsüti a kezed ha nem vigyázol de meg kell nézni sose tudhatod. Sárgára festett vasbagettet akarnak rásózni e amit a kályhába előmelegítettek és péksüti illat spray vel utókezeltek. Sose tudhatod, nem olyan rég ért véget a háború. Megnyomkodás teszt után megfog kivesz visszatesz. Oxigén eloszlás, balance, áramvonalasság. Majd ezután jön hogy megszagolja átadja a barátjának ő is megszagolja visszateszi. A kapott információkat elkezdi feldolgozni. Majd ujrakezdi a pontosítás végett. Két egyforma bagett. Ugyanazon tepsibe sült a péklány az imént helyezte el az etetőbe. Semmi különbség. De vérre menő harc. Olyanok mint anyám a buszon. Teljesen váratlanul átül egyik helyről a másikra. Aztán harmadikra. Mint a nagyontudományos jelszóváltoztatók sose tudhatod hol ül. Az lenne durva ha anyám egyszer vietnam ba bagettet venne…
5 perc helyzetelemzés után megindultam az etető közelébe. Az egyik oldalról a könyökömmel a másik oldalon a kosárral próbáltam minimális időre feltartóztatni a csürhét és a pékkislány bagettkihelyezés pillanatát elcsípni amikor a hopp tüzijáték odanézzetek elvonni a többiek figyelmét és villámgyorsan egy ujjlenyomatszűz bagettet megkaparintani magamnak. De kellett a magasság is mert minden a másodperc tört része alatt zajlott le és ezek hajlamosak más bagettjét is a levegőbe zacskón keresztül szimatolni. Azt hiszed hogy csak viccelek, de nem.
A másik dolog kevésbé kellemes, ugyanis egy olyan arcomat ismertem meg, amelyikről nem is tudtam hogy létezik. A motoros közlekedés fertőjébe a délután 5 órás csúcsba próbáltunk eljutni a temple of literature be. ami az irodalom temploma és volt kórház és egyetem az évek során. ezzel ezt is elmeséltem. állunk a dugóba. és az ut szélén ahol a viz folyik van 10 centi rés ott egy motoros ugy gondolta hogy elfér. elfért. de ahol egy elfér ott több is elfér és megindult a motoros folydogálás mellettünk. és a tizedéik már csak azt látja hogy ott lehet menni. meg is érkezett vietnámi főhősünk aki egy két méter széles valamit szállított a motoron keresztbe maga mögött de erről valószínűleg megfeledkezett amikor el akart menni mellettünk és ugy ment át a résen mint kés a vajon. és ugy szedte le Andreát a motorrol mint kombájn a friss búzát. persze észre se vette mit csinált. nekem pedig az ország szeretete a hetek óta halmozódó idegrenszer dinamitjaim és ellenszenvbombáim egyszerre kaptak szikrát, és robbant bennem a bikaszérum. a gázkart padlóra húztam. a résen átáramlani próbáló tömeg érezte hogy itt most állj van. a motort akciófilmbe illően egykeréken tartva a paraszt után eredtem. három méter mulva utolértem eléfaroltam. sisakot ledobtam mint a hokiba a kesztyűt bunyó előtt. a torkánál ragadtam meg. leemeltem a motorrol fél kézzel. kitartottam a levegőbe. soha ennyiszer és ilyen gyorsan nem hallottam elismételni a sorry t. majd sisakkal együtt átnyomtam a fejét egy csatorna fedélen. a kiálló testét meg elkezdtem ütni a motorjával. Andrea próbált lefogni de két ütés között csókkal nyugtatgattam. majd amikor már nem adott életjelet a gerincénél fogva feltűztem a motorjára és körbeüvöltöttem, hogy igy jár mindenki aki baszakszik egy europaival.
a helyzet egy kicsit megviselt ezért jól jött hogy utána betudtunk menni a temple of literature be kicsit relaxálni. itt is vannak oltárok. aranybuddha istenségek. állítólag nem mindegy melyik nap születtél melyik istenséget kell imádnod. az imádás kifejezése viszont nagyon vicces. kólát kekszet energiaitalt helyeznek az oltárra. már nézegetem hogyan lehetne arany buddha jelmezt rendelni ebayről és all you can eat egész nap.
a temple kertjébe voltak aranyhalak meg instagrammra photot készítő vietnami kislányok. meg mindent lefotozunk kinai turisták. lépcsők teraszok fák ilyesmi.
tegnap átmentünk budára. a vörös folyón túli rész. nincs zsufoltság. kicsit szellemváros. érdekes.
és amikor kezdek éhes lenni akkor jobb ha megyek enni és nem irok igyis tul sokat írtam. Andrea szerint jobb ha kevesebbet írok mert azt eltudják olvasni az elfoglalt barátaim is én viszont leszarom mennyit olvasol el annyit írok amennyit akarok 🙂
köszi hogy benéztél gyere vissza máskor is.
most hogy ettem semmi akadálya hogy folytassam és képeket töltsek föl.
az egyik amit még el akartam mondani a szomszéd házat hozzábetonozták a miénkhez. azontul hogy süllyed az épület és mind itt halunk meg, sokkal nagyobb gond hogy a klíma csöpögő vezetékét elnyírták ezért új kivezető csövet kellett elhelyezni amit rendkívül esztétikusan oldottak meg 😀
dehát nem a mi lakásunk nekunk mindegy.
A másik fölöttébb megrázó esemény budán történt amikor az egyszeresen határozatlan langertartós ívhíd előtt pózolok. hogy megállt egy kisteherató. kiszállt a sofőr. lesétált a töltésre és elkezdett szarni.
igy ahogy mondom. mi ott fényképezkedünk. ő pedig guggoló pózba lendületet vett az ebéden…
reggel még emlékeztem valamire hogy mi jó vietnam ba, de azóta elfelejtettem 🙂
