2017.12.16. adós vagyok sokmindennel, az életem romokban, túlélők után nyomoz a Zolinterpol
oké, több dolog is van előre szólok hogy kifogás lesz és nem annyira jók de most ezt dobta a kifogásgenerátor de az vesse rám az első követ aki kezdett már newlife ot hanoisztánban. szóval az első hogy mint a villámcsapás röppentem bele a househusbendek zsúfolt mindennapjaiba és valószínű nem olvastam el az apróbetűs részt és most épp magamra vetek, de a napjaim általában úgy néznek ki, h korán kelek reggelit készítek Uralkodómnak, majd talpmasszázs, amíg a facebookon cukis macskás videókat néz. bőrtangában takarítok. és desszertet szolgálok fel.
majd délbe lelép pénzt keresni. ekkor veszek egy mély levegőt berakok mosást, bevásárolok és megfőzöm a vacsorát. de szombaton már reggel elmegy, ugyh tudok egy kicsit írni.
a másik pedig a perfekcionizmus. ugyanígy jártam a diplomaírásnál. annyira jól sikerült az első oldal, hogy nemtudtam hogy folytassam két évig. a csúcson kell abbahagyni. innen már csak lejjebb van.
elértem a harminc olvasót kiszállok.
akkor vietnámról egy kicsit. leszáll. kijön. vizumot kap. Andreaaaa. biztonság. rendelt egy übert. kia morning. nem nagy. befértünk. és elindultunk. karmolásszuk egymást. a három hónap sokidő. égtelen dudálás. miaz nem lehet kocsiban csókolózni? dehogynem. prémium kategóriás sofőrpalántánk két sáv között a szaggatott vonalon terelgeti az autót. cica szólj már neki hogy menjen a sávba mindjárt meghalunk. -ja tök jól vezet. ez itt normális. máshol sávok sincsenek. ezt most festették föl, lehet h megzavarja. az út hátralévő részébe az útra koncentráltam és mérsékelten merültünk el romantikus pólusaink töltöttségi fokának javításán. átmentünk egy csinos hídon. ferdekábeles és hosszu. Nhat Tan Bridge. Jövő órán kikérdezem, tessék megtanulni.
már az autóból látszott, hogy ez bizony más mint ami eddig volt. motor. motorok. nem ok. motorosok. sok motoros. motoroSOKK. sok sok motoros. a hídon volt külön sávjuk. nem használták. 🙂
bejöttünk a városba. pesten is kőbánya fogad a reptérről itt sincs ez másképp. de itt az egész város kőbánya. autentikus, ja hogy megérkeztünk. a képeken nem így nézett ki. lehet ha más szögből fotózod, nem jöttem volna 😀 egymás mellett van a legteteje és a legalja. a luxus és a szegény. de körbe az utobbi folyik mindenfelé. szerencsére mi egy újépítésű lakásban leledzünk ami annyira inspiráló hogy egy külön posztban fogom bemutatni. de a panorámánk a suffnisor változatos tákolmányaira néz. én miskolcon születtem, de ez még nekem is kemény.
asszem a nap további részében aludtam.
este magamhoz tértem. megláttam az árnyékom és visszaaludtam volna ha Andrea engedi. nem engedi. tényekkel bizonyítja a jetlag alvásigény és biológia szükséglet háromszögében elfoglalt helyem átlagon aluli és sokat segít ha most nem alszok…
táplálék utáni brainstorming. rendeljünk. első nap még ne legyen vietnámi. épp elég nagy a sokk.
gombaleves mexikói. 1000Ft körül mozog a leves ára. ez egy drága étterem. kaptunk egy poharat. az a standard 3dl papírpohár. de a meglepi ezután jött: félig volt a pohár…
Első infó: ha külföldi vagy lehúznak. Az Andrea ritka név vietnamba. Ugyh így jártunk.
Amugy ez nincs mindig igy. Nekem pozitiv tapasztalatok jutottak, de még nagyon az elején járok.
Másnap hétfő irány a kórház. Na nem azért. Nőstényoroszlánom fehérvérsejtállományát próbálták a normális határok közé hozni. (azóta sikerült). Első élmények az utcán. Menjünk gyalog, nem baj ha megtanulok sétálni…
hogy mit tanulok?? fogd a kezem. menj előttem.
Közlekedés: út festés nélkül mozgó motorokkal mindenfelé mindenhonnan, járda motoroknak parkolóhely. senki sem sétál mindenki motoron ül. Duda: jövök. Mindenki dudál. leírhatatlan.
motorokat kerülgetve sétálunk hol az úton hol a járdán. a járdán minden mást is ki kell kerülni. az uton minket kerülnek ki, dudával jelezve hogy jövök.
felszállunk egy buszra. buszjegy 80ft. egy bácsinak kell megfizetni a buszon. egész új. a busz nem játék, de mintha nem lenne ezzel tisztába minden motoros. a busz pedig valószínű egy megállót se tudna menni ha tekintettel lenne a rá tekintettel nem levő motorosokra. Zoli első sorból figyeli a történéseket. de mindig mindenki éppen elfért még éppen időben fékez vagy ha becsúszott a busz alá akkor ugyanugy ki is csúszik. másoknak ez tök természetes. nekem az első napom. kórház: kb ugy kell elképzelni a bejáratot mint egy erzsébetvárosi romkocsmát. bent pedig pattog az ember a recepciótól az insurance deskig és minden egyes vizsgálat után nyilatkoznod kell hogy kifizeted ha a biztosító mégsem. Drága egyetlen oldalbordám otthonfelejtette a passportot, ugyh ez a vérvétel 1500Ft ba került. A közösség nagyon kedves. A köszönömöt mindig szerény meghajlás és kéz mellkasra helyezésével kisérik. Amúgy a biztosító fizet egy ebédet is amig várod az eredményt, de ez most kimarad…
Közös séta hazafelé. Ho Chi Minh mauzóleumának megtekintése. Ho Chi Minh a helyi orbánviktor volt az ezerkilencszázas években és nem szerette volna ha itt temetik el…
Akkor keressünk egy ebédet. én csak kapkodom a fejem. minden vietnamiul van kiirva, sehol egy international szó h ebéd vagy valami.. nem is ismerem a konyhát. a hús baktériumokkal van fertőzve. az oltásom csak 6 nap mulva ad védettséget. itt fogok meghallni. de a remény él. én az életemért küzdök, Andrea kajázók közül válogat. Erről itt a sarkon jókat írtak. Mi erről? Ez egy kajázda? A legjobb amit írhattak róla, hogy gyomormosás után hazaengednek. Jó menjünk tovább. Csak rosszabbak jöttek. És közbe fel is lettem világosítva, hogy azért sem egyszerű az élet mert nemcsak hogy nemtudom mit eszek. de ahol ehetek, kb 12-13 ig nyit ki majd este is valamikor… hmm állitólag már van egy meki majd rákeresek. kamionoztam, mit nekem 9 hónapig májkrém evés.
visszamentünk a sarki gyomorkoszoló ba. és rövid activity után kiderült h leves már nincs. no pho.
de van amit a képen láthatunk, mindegy hozz valamit, amennyit akarsz. kaptunk husit nyárson. sok zöldséget. tunkolós lötyit és rizstésztát, azt az egész vékonyat amibe az előzőeket lehet tekerni majd tunkolni és elfogyasztani. egészen kolosszálisan finom volt. a második fogás meg valami zöldséges tojásos olaj volt. vagyis igen sok olajjal megkinált zöldség valami bundába. nevezzük csak olajnak. ez nem volt annyira jó. fillérekért vesztegették. öccáz ba került és nem vertek át. nem fostunk. nem korház. még lehet h én is irok egy pozitiv reviewt.
Kedd: megnézzük, hogy tudlak e vinni motoron… kis motor. lábam a nyakamba. és 5 perc motorozás után már nem is akart lejönni. a közlekedési massza mazsolájaként vergődünk a délután kettes nemdugóban de szokásosan nagy forgalomba. nekem egészen új félelmekkel, hogy belülről látom a motoros kulturát. Andrea pedig rezzenéstelen nyugalommal a szokásos tempoban hasít. eltelt úgy két kilométer, hogy valószínűleg nem látta a tükrökben, hogy 20centivel szélesebbek vagyunk mindkét oldalon a térdeim miatt. minden ami csak jöhetett nagyon közel jött. aztán mélygarázs lejtő döccenő fekvőrendőr. parkolás. leműtöm magam a motorrol.
áruház nagyáruház drága frekventált sokminden van. táska lead az értékmegőrzőbe. a húspultnál emlékeztetem magam, hogy vietvega lettem. a virsli már otthon is csőrszőrbőr volt, akkor itt mi lehet.
teljesen értelmezhetetlen, hogy a maci sajtra raknak lopásgátlót a blue johhny meg 75e forintért ott hever szűzen… találtunk BB pezsgőt, klasszikus magyar felirattal, hogy édes, egy kis hazai 6e ft…
a kasszánál pedig mindent beleraknak egy nylonzacskóba a nylonzacskót mégegy nylonzacskóba és igy tovább és aztán leállítod mert nem birod nézni ahogy szennyezik az oceánt…
Szerda: visszakorház, immár passporttal. egyébként nagyon viccesen mondják a passport szót. mert a szó végi mássalhangzókat nem ejtik ugy alapból..és az ssz betűvel is gondjaik vannak: pahhhphó
biztosítás pipa. Andrea ingyen ebéd. All U Can eat. én kifizetem a 800ft érte. de kapunk levest és végtelen sok csábító táplálék várja h rárepüljek. Levesnél eljátszottam a csípőspaprikával a még nem jó még nem jó már nem jó játékot. de megettem. mert nincs erős paprika csak gyenge férfi. megyek a másodikokért. első tál üres… második tál üres. majd egy kedves vietnami pincér szól, h finish. dessert ott arra. szólhattál volna amikor elveszed a pénzem, hogy siessek. külföldi vagy így jártál. szerencsére Andrea betárazott már az elején ezért a sütiken kivül a kosztból is jutott. kórház után szétválunk Nokedliszaft munkába én haza.
Szeretek sétálni. Egészen az első zebráig, ahol rájöttem, hogy nemtudok egyedül átmenni az úton. Mert jönnek.
Nem létezik az elsőbbségadás. Olyan pedig pláne hogy valaki lemond az elsőbbségéről.
Mások árnyékába próbálkozom. Nem sokon mult az életem.
Oké. Kb a harmadik zebrára megtanulom a technikát. Nézek irányba. Kicsi szünet a forgalomba, elindulok határozottan. És utána minden egyes érkezővel lefolytatok egy vizuális kommunikációt, hogy előttem vagy mögöttem akar e kikerülni. Megállni senki nem fog, max én. Ők általában egy minimális kormánymozdulattal jelzik a szándékot és/vagy dudálással.
ha már itt vagyok megnézem a hidat. hidbuzi vagyok. és egy rozsdás gerbertartó egészen mélyről jövő ingerenciát kelt a vágytartályomba, hogy arra vegyem az irányt. a google maps en látom az irányt, de az applikáció nem írta hogy jelentősen romlanak az életben maradási esélyeim ha arra megyek. rögtön egy 6 sávos gyűrűn kellett átmennem friss zebramászási tudásommal. utána pedig egy zajvédő falon kellett bemenni, ami akár a pokol kapuja is lehetett volna. bent klasszikus sikátorok. egyre szűkebb és sötétebb kialakításokkal és nagyon nem találtam egy nyilat se hogy híd megtekintése, panorámakilátó erre. a motorosok nem szuntek. mindenhol ott vannak. még a fürdőszobába is motorral mennek. egyre kuszább lett minden. valakinek az udvarába megyek be vagy lesz ott kilátás a hidra. a lényeg hogy a hid alá eljutottam, de semmi ah igen hid pozició nem volt.
és a hid alatti rész pont olyan mint bárhol máshol arányosítva. szóval a nagyváros pöcegödre.
szerencsére le volt zárva, ezért kijutottam élve a kiindulási ponthoz. gyűrű 6 sáv vissza. délután 5. dugó. légszennyezés. maszk. harapni lehet a gázolajat. füvészkert. futnak tollasoznak tengoznak tollastengoznak gyurnak stb. hazaértem. egyedül. aah
csütörtök péntek szokásos bevásárlok ismerkedem a kinálattal főzök
na egy új városba új életet kezdeni azt jelenti, hogy csomó minden nincs. pl nokedliszaggató. apró részlet csak az egész gépezetbe, de nem szakad beleömlik az egész nem fő meg nagy lesz elfolyik szétfő fuck.
majd konyhablog cikkeket is írok ha utolérem magam.
szép napot mindenkinek az otthoni luxusban!
ui.: az index egy fos ugyh majd kitalálom hova költözök.addig marad a fejforgatás.
