Miért nem írok? Mert csak.
Vagy depis vagyok és önsajnáltatom magam az ágyon fekve. És így elmegy 9 óra. Vagy hyperhatékony vagyok és belefeledkezem a dolgaimba. Így váltakoznak a napok. Bipoláris világvégek. Az előző azért lehet mert távol vagyok a pajtásaimtól egy elbaszott ország elbaszott városában és azért, hogy ne találkozzak az elbaszottsággal inkább ki se mozdulok a barlangomból.
Amikor viszont mégis kimozdulok, akkor elmegyek fényképezni, hogy próbálgassam a szárnyaimat az új Nikonommal és gyakoroljuk az együttműködést. Olyan dolgok történnek, hogy kedves aranyos vietnámi gyerekek szólítanak meg és nagyon kedvesen bemutatkoznak és nem akarnak zavarni, csak szeretnék gyakorolni az englisht és én úgy nézek ki, mint akivel ezt lehet. Pokerface. És egy gyors yes. Are you a photographer. Yes I usually work for National Geographic. És aztán kijavítanak, hogy nem motorbikes, hanem motorbike. Na jólvan erídjetek éppen eleget raboltátok az időmet. Aztán megtalál egy egyéni versenyző. Az iskolába azt a feladatot kaptuk, hogy itt a tó körül zaklassuk a gyanutlan nem ázsiai embereket. És lenne pár kérdése a color idiomsokról. What ról? Idioms. You know what is idiom? No. Hmm hát nem könnyítettem meg a dolgát. Keresett mást. Aztán jött a mozis kislány. What’s your favorite movie? És én itt lefagyok. Homokóra. Kérek gondolkodási időt. Elkezdem pörgetni a filmeket, amiket láttam. Aztán leszűkítem a winchesteren lévőkre, mert mégis csak ott vannak a kedvencek. De melyiket láttam többször és melyiket tudnám akárhányszor megnézni. És biztos, hogy az. Nem csak nem emlékszem jobbra. És tényleg 5 csillagot adtam rá. Vagy csak a női főszereplő vonta el a figyelmem. Szegény kislány se gondolta, hogy ez lesz egy kérdésből. Aztán 10 perc után megszülöm, hogy Papertowns.
És akkor elkezdi mutogatni a lapját, hogy azon van a kérdés. Én meg megismétlem, hogy Papertowns. Ő meg megint mutogatja a lapját, hogy mit akarok a paperrel… és akkor ráírtam neki a lapra. És még feltett 3 ugyanilyen kérdést, amin hétköznapjaimba keveset gondolkodok. És utálom az ilyen jellegű kérdéseket. Mi az előnye és hátránya a filmnézésnek. Ilyenkor eltörik egy fogaskerék a fejemben és meredt bambulással védekezem. Spinningen is lefagytam egy odaillő kérdéstől: “Milyen konyhai eszköz lennék, ha választhatnék?” Bocsi, de ezen még nem gondolkoztam és nem akarok rosszat mondani, úgyhogy adj 10 percet, hogy végiggondoljam írjak egy pro és kontra listát, majd a kiválasztott eszközöket szimulációs vizsgálat alá vessem, hogy tényleg olyan jó választások e és közvéleménykutatást is tartsak és aztán majd elmondom. …nem adott 10 percet, de legalább tekertünk.
Kapcsolatunk evolúciója jelenleg ott tart, hogy az első stádium: Andrea középen nyomja meg a fogkrémet én a végén után sok energiámba került, de Andrea is és én is a végén nyomtuk meg a fogkrémet. De a héten azt vettem észre, hogy bizonyítván a bennem rejlő érzelmi tölteteket elkezdtem középen megnyomni a fogkrémet. Ajánlom mindenkinek az alkalmazkodást és a nincslehetetlen motivációt.
Szabadszemmel is jól kivehető izomcafatokat kezdett el növeszteni a testem, a sok sok sok edzés hatására. Ez pozitív.
Voltunk Cat Ba n. Az itt a tengernél egy sziget. Szép és jó is és mindenki, aki Vietnámba travelel rajta van a listáján. Nem egyszerű lejutni. Kilépünk itthon az ajtón. Motorostaxi, aki még életében nem látott ekkora embert, ekkora hátizsákkal, de megpróbálkozik a feladattal. (elég egy hátizsák [egy nagy] a kettőnk cuccának…{nekem volt egy fogkefém, Andreának meg több év kollekciója csak fürdőruhából}) Buszraszállunk elértük. VIP busz ami megáll keresztbe az állomáson orral az ajtóhoz, csak azért, hogy két mp re se legyek napon amíg beszállok. Azért VIP mert nem kukázza az embereket az egész városba és megy 3 óráig, hanem nem áll meg sehol és másfél óra.
A németek vietnámba járhatnak autópályaépítést tanulni. 3 sáv tükörsima. elvétve egy két autó és mi.
buszon minusz 10 fok.
Leszállunk Hai Phong ba. Jelentkezzen az akinek ez a vezetékneve 🙂
Ott megint motorostaxi.
Kikötö.
Speedboat aranyáron. De europai kifizeti mittudja ő, hogy hogy kell átjutni a szigetre. Amíg indul kedves aranyos vietnámi lányka próbál barátkozni a pénztárcánkkal. Where do you came from? Hungary á az szép, veszel térkép?
keksz? kártya? naptár? kártyanaptár? elkísér megmutat hol enni, hol inni. hagyjál köszi elég.
Hai Phong az ázsiai hamburg. méretes nagy kikötőváros. és hétmérföldes hajók.
speedboat kiköt és séta távra a szállás.
perfect.
bérlünk egy motort. két miatyánk és egy üdvözlégy kellett, ahhoz hogy beinduljon, úgyhogy hoztak másikat.
mentünk vele 100métert és leparkoltunk mert ott a strand. nézd az europait motorral megy a strandra. hát ez van. megtehetjük. kacc.
három strandjuk van mindhármon resort épül, ami árnyékot vet a partra. a vietnámiakat valószinu nem zavarja, mert most is pizsamába mennek be a vizbe. fáj a bőrüknek a nap. és való igaz hogy délután 2 kor nekem se esik jól a perzselés mondjuk motoron. aztán ujra motor. annyi benzinnel adják oda, hogy elérj a kútig. a piros alatt a mutató. leszarom. kifogy otthagyom a picsába, majd összeszedi akié.
elértünk a kútig. megtankoltuk félig. de érthető, hogy minden sarkon ki van írva, hogy petrol, a kölcsönzött bringák leszívott üzemanyagait már nem tudják, hova tenni. exportálják olajszállító hajókon amerikába is. és a catbai kölcsönzött benzin már az arabokat is szorongatja a piacon. célba vettük az erődítményt. bjutiful naplemente. sok felhővel és kevés fényképezési hozzáértéssel. össze vissza megijedtünk pár denevértől, jó akkor az alagutba majd máskor.
review vizslatás és vacsihelykeresés. Mona. van rooftop. élőzene ingyenszállásért. Gyorsaságiversenyindító-top os énekeslány. és jó hangja is van. a hátát megcsípte valami, de én tudom, hogy egykerekezni akart motorral. túlhúzta a gázt és a nyolcadik csigolyájával tartott ellen. mégiscsak van benne tartás, nem esett el. de azért kellemesebb, hogy szemből látjuk amikor énekel. a gitáros még jó. hoztak valami dobost, meg nádihegedűt. szaxofont. mindegyiknek adtam volna ingyenszállást csak hagyja abba.
mi enni jöttünk. jó étlap. kellemes választék. rendeltünk padthait meg kókuszos csirkét. meg calamárit rántva.
égi jel, hogy a tavaszi tekercs lemaradt így lett volna esélyünk megenni. Andrea gyorsan pótolta, amikor már megjött a kaja és láttuk mennyi. és aztán számon lettem kérve, hogy miért nem birom megenni. mert törökülésbe ülök. és sok. aztán valahogy hazagörgettem magam.
másnap hajókirándulunk. 14$ és elvisznek hajóra raknak kivisznek megkayakoztatnak megebédeltetnek és majomsziget és vissza is hoznak.
deal.
együtt indultunk útra három Argentín pasialapanyaggal. Persze ment a bullshit, hogy Andinak nem jönnek be a szőkék, de hát ezt nem veszem be. rájuk nézek és nekem is bejönnek a szőkék. ha újra születhetnék Argentínnak születnék. de még most is van esélyem Argentínná műtetni magam. Andrea hirtelen nagyon gyorsan megakart tanulni jó képeket készíteni a Nikonnal, és őket fotózta, persze szigorúan a barátnőknek. A barátnőket kérdezem: Megkaptátok a képeket??
“Argentín Pasialapanyagok”
a hajó többnyire unalmas sziklák között ment, melyek a világörökség részei és egyedülálló látványt nyújtottak. mégis a fedélzet úgy nézett ki mint egy átbulizott éjszaka után a másnap.
mindenki feküdt aludt. valaki rákvörös volt, de sikerült a napon maradnia. gyorsan kenjünk magunkra 50 fukktort.
kayak csináltunk menő képeket.
ebéd. vállalható. 6an egy asztalnál. közös tálak. mindenki szerénykedik. én all in. és még a végén is kitakarítottam a tálakat.
az oroszok persze elégedetlenek voltak. miaz, hogy nem szolgálják fel fél 12 kor a kaját???
megvárunk mindenkit és 12 kor tálalunk. fuck russia.
visszafelé megálltunk egy öbölbe, hogy mindenki beleugorhasson a hajóról a vízbe, vagy fogja a fényképezőgépét és levideózzon olyanokat, akik beleugranak a vízbe.
az idilli fürdőzés hamarosan rémálommá vált. ugyanis egy vérszomjas medúza megtámadta kis PézsmaTarisznyámat. hatalmas sikolyok a vízből. a hajó környéke lassan vörösen kezdett izzani a vértől. én felvettem az acélbetétes búvárruhám. rögtön beugrottam a vízbe egy triplaszaltóval, hogy kimenekítsem Andit. A méteres medúza megpróbált a csápjával engem is elkapni, de én bevittem egy gyomorszájközeli rúgást a víz alatt. ezt megérezte, mert elengedte az áldozatát. Majd egy spirálspicces lábtempóval alákerültem és fölfelé tartó rakétamozdulattal a levegőbe repítettem az állatot, aki nekicsapódott a hajó oldalának és megszédült. Ez elég volt ahhoz, hogy egyesével letépkedjem a lábait és a piranháknak vessem, akik a közelben várakoztak. Fél kezem ölelésében Andrea a másik fél kézzel felhúztam magunkat egy kötélen a hajóra és szájon át lélegeztetéssel magához térítettem aléltságából.
a hajóskapitány a helyzet magaslatán volt és rögtön értesítette a parti mentők helikopterét. nem. de hozott lime ot. ami jó rá. reméljük megmarad. állítólag jó az izmoknak.
majom sziget. majmok. ami tök izgi. szabadon kolbászolnak. persze rögtön leszűröd, hogy hülye turista eteti őket. a majom meg nem hülye ellenben szemtelen. csináltunk pár képet aztán csá.
a magára hagyott táskákból önkiszolgáló módon csemegéznek és kekszes zacskót is kitudnak nyitni.
hazatértünk. szükségünk volt valami nem ázsiai kajára. andrea hamburgert én pizzárt kértem.
aztán a szálláson igénybe vennénk a hazabusz szolgáltatást. de át van ragasztva a kettő harminc kettő nyolcvanra. megjegyezzük, hogy ez tegnap még 230 volt és mondja, hogy nem. ez már nagyon régóta 280. nembaj, hogy 280. csak ne nézz hülyének. a reggeli vállalható volt. tojás. palacsinta. gyümölcs.
a busz is. megálltunk egy autópálya pihenőnél. annyi wc meg piszoár ameddig a szem ellát.
itthon akkora viharok vannak, hogy kakis lesz a pelus. szél mégtöbb szél villám eső és úgy hirtelen és sok és állítólag csak júniusban kéne hogy essen igy de globális felmelegedés.
Bemutatkozik a Lajhár Photography
