Vietnam wins people’s hearts

Kitartás. A világon semmi sem helyettesítheti a kitartást. A tehetség sem. Nincs gyakoribb a tehetséges, ám de sikertelen embernél. A zsenialitás sem. Az el nem ismert zsenialitás közhelynek számít. A műveltség sem. Hiszen a világ tele van művelt bolondokkal. Egyedül csak a kitartás és az elszántság bír erővel. Mutasd meg, hogy téged sem győzhet le semmi sem. Hogy tudsz lelki nyugalomban, jó egészséggel és túláradó energiával élni. Ha minden egyes nap megkísérled ezt elérni, az eredmény nyilvánvaló lesz számodra. Bár elvarázsolt képzetnek tűnhet, de rajtad áll, hogy megteremtsd a jövődet. A generációm legnagyobb felfedezése az, hogy az ember a szellemi hozzáállásával képes megváltoztatni az életét. Vagy ahogy Ralph Waldo Emerson mondta: “Az ember nem más, mint amire egész álló nap gondol.” 

idézőjel bezárva. #motivationalmonday. Vannak a blogomnak kevésbé motivált írói, őket próbálom felrázni néhány pozitív gondolattal, miszerint a sült csirkéből nem lesz tojás, ha a szádba repül. A sorok pedig a Founder című filmből vannak. Ott is a Power of positivness bakelitről. Számomra motiváló volt a film, nézd meg te is. Ha viszont külön posztban írom, akkor rögtön jön a lázadás meg diáktüntetés, hogy nem kérünk több filmajánlót, rólad akarunk olvasni. Na és mi lesz akkor kiscsillagaim, ha majd főszereplő leszek egy filmben. Akkor hogy írjak magamról. Úgyhogy mindenki nyugodjon meg szépen, a filmajánlók rész sose fogja elnyomni az angol gyerekdalok részt a blogon. Most viszont következzen az a megemlékezés, ami a labdarúgásról szól és aktuális. És nem írhatom azt, hogy ilyet még nem láttál, mert 2016-ban ugyanígy vonultunk az utcára egy egy kósza győzelem után Magyarországon. Csak az európa bajnokság volt, ez meg ázsia bajnokság. És az rendes volt, ez meg 23 év alattiak. De a labda itt is kerek.
Történt az, hogy nyüzsgő nagyvárosunkban huszonharmadikán kedden délután 3 óra 15 perckor csapattuk hazafelé motoron a kedvenc tóparti kávézónkból, ahol fancylötyit kortyoltunk drágadongokért, de kell a highlife, amíg van pénz, mert ha már nem lesz, akkor insta kép se lesz, akkor meg lehúzhatjuk a rolót, amikor is feltűnt, hogy senki nincs az utcán. Hát ezek meg hova tűntek. Az utolsó kapcsolja le a villanyt. Migrans áradat Hanoiból kitudja hova. Ledobták az atomot mi meg vígan romantikázunk. A kocsma tele és a következő is. Jólvan, nincs baj. Amikor hazaértünk látjuk, hogy az egész család a tv előtt és nézik a meccset. Vietnam játszik. De ki lehet a QAT? Észak Irakisztán. Hát nem. Qatar. Jól van Zoli. Fönt is bekapcsoltuk a tv t. A 60. percben járunk. Az első félidő összefoglalója megtekinthető itt. Qatariak megszerezték a vezetést egy tizenegyesből. A félidőt a gyors passzos gyakori hibák szabálytalanságokkal tűzdelve jellemezte. (a mondatot helyesen beküldők között vietnami idegenvezetést sorsolunk ki) A második félidő rögtön azzal kezdődött, hogy egy katari gyermek beadást színlelve fejbe rúgott labdával egy vietnami védőt. Aki kimúlt. Persze előfordulnak véletlenek, de egy ekkora sztár tehetség mint a 10-es számú Akram képtelen lenne két labdaméretű dolgot pozicionálni egymás mellé… És akkor még ott van az erő. Ez egy beadás lett volna. Miért kell akkora erővel megrúgni, hogy kirepüljön a stadionból. Na de túl sokat írok erről a jelentéktelen helyzetről. A védő fejét visszavarrták a szöglet pedig eseménytelenül elvégződött, legalábbis erre gyanakszom, ha nincs benne az összefoglalóban. 65. perc, ilyet ritkán látsz mérkőzésen: a katari védő elesett a labdába és azt hitte a bíró nem fogja hazaadásnak ítélni. Hát tévedett. Vietnam jöhetett szabadrúgással a 16-oson belül, körülbelül a 11-es pont magasságáról és az egész katari védelem vonalban a kapu előtt. Végtelen sok kiugrás sípszó előtt és sárga lap és impotens figura vége egy hatalmas felső kapufa. Nguyen sem hiszi el, a lassított felvételen látszik, ahogy már elképzelte a pálmafákat az év vietnami játékosa szavazás győzteseként koktélok és cica lányok között, de ez a helyzet kimaradt örülhet, ha nem nyúzzák meg. Sopánkodni nincs idő, 25 perc van hátra és gólt kell lőni, mert különben kikapnak. Nem kellett sokat várni, szintén Nguyen, szintén a 16-oson belül keresgélte a koktélos lányokat és olyan szerencsésen rúgott luftot ő és két katari védő, hogy elé pattant a labda és parádés labdába érése gólt eredményezett. A 84. percben még volt egy nagy védése a vietnámi kapusnak, mert a katari csatár telibe lőtte. Ééés ne aludjunk kérem szépen, a 87-ik percben áthaladt a labda a vietnami gólvonalon úgy, hogy több játékos feküdt mint állt. De az alapvonali játékvezető gólt üvöltött a vietnamiak no t hallottak. Az állás 2-1. Nem ezt beszéltük meg. A tizenegyes taktika bukni látszik. Nguyen megint távoli univerzumkosznak érezte a pálmafás hölgykoszorút, ezért ment és megint a 16-oson, de most kívül középen, egy puskás visszahúzás, utána egy messi bal láb és hálóba juttatta a labdát. Hát igen, sokkal szebb megmozdulás volt, mint az előző gólja az ellenfélnek, ahol nem gólt, hanem touchdownt értek el.  2-2. Hosszabbítás. A hosszabbításban még volt egy nagy helyzete Vietnámnak, de nem Nguyen lőtte, úgyhogy kimaradt. Tizenegyesek. Katar kezdi, belövi. Majd Nguyen jön, ééés kihagyjaaa. Te jóságos ég. Lélektanilag mennyire rossz pillanatban. Az egész csapat húzóembere, ha ő kihagyja, akkor mit csinálnak majd a többiek. Összeomlás. Időkérés. Nincs idő. Az edző is nyugodtságra int. Katar második büntetője következik. A 8-as számú Ahmed – aki a tájékoztatás szerint a csapatkapitány – áll szemben Dunggal. Egyébként az ázsia bajnokságot is ugyanakkora kapura játszák, csak nem ugyanakkorák az emberek. Ez tizenegyeseknél tűnik fel igazán, ahol a kapu közepén az a fűcsomó a kapus és az az óriási ketrec pedig a kapu. Na mindegy Ahmed naggyá tette Dungot és tiszta erőből hozzátapasztotta a labdát. Katari kimaradás, avagy Nguyen remek altató taktikája: elhitette az ellenféllel, hogy már megnyerték a párbajt. Troung következik a vietnámi csapatkapitány, aki kíméletlenül bebaszta. Csók a kamerának, csók a meznek, csók az országnak csók az isteneknek. És ha már ő a csapatkapitány és ő belőtte az előbb a túloldal csapatkapitány pedig kihagyta, akkor egyenlő állás esetén is Vietnám vezet pszichológiai értelemben. Katar pedig kapaszkodik. Mit kapaszkodik egyenesen kullog az eredmény után. Katar gól, Vietnam gól. Sok hűhó semmiért. Katar gól, éppen becsúszik, Király Gábor elérte volna, de fűcsomó Dung nem volt elég hosszú. Most már azért van nyomás. Ha kimarad, vége. Nem maradt. Phan Van Duc nagy szerencséje, hogy elment a kapus gombászni, mert ember ilyen szarul még nem rúgott tizenegyest. Ezt a szakértő és sportkommentátori énem is megerősítheti. De következett Sultan Al Brake, aki összetörte a katari álmokat és elhelyezte a labdát Dung jobb kezébe. Fejfogás igen, főhet is a fejed, de nem a te hibád. Vigye el a balhét, aki egy 13-as mezszámú játékost odaállít tizenegyest rúgni. Vu Van Thanh pecsételte meg Katar sorsát  és mérnöki precizitással helyezte a kapufa mellé a labdát. A katari kapus jó irányba vetődött, de esélye sem volt. Thanh gól utáni beállásához képest C Ronaldó beállása szimpatikusnak tűnhet. Vietnám a döntőben. Az utcákon pedig elkezdett visszaállni a rend, aztán a káosz, zászlók, tömeg mindenhol. Szerencsére mi itthon. 

A döntő szombaton zajlott, amikor én a Mua hegyet másztam meg abba a Ninh Binhbe, amiről a következő poszt szólni fog és amiről a legfrissebb cover photomat fotóztam, amit ha még nem likeoltál, akkor most azonnal tedd meg. Kínában játszották és veszettül nagy hóviharban, ami nem csak azért volt nehezítő körülmény mert az üzbégek fehér mezbe kezdtek, hanem mert a csapat nagy része most látott életében először havat. Egyébként az ellenfél Üzbegisztán, de gondolom ezt már kitaláltad, az összefoglaló pedig itt érhető el. A hegy lábánál volt egy étterem, ahol veszettül nagy csörömpölés volt, ezért betértem. Minden fémet felhasználtak, amivel zajt lehet csapni. A mérkőzést itt tekintettem meg. A 15-ik percben érkeztem, ekkor már az üzbégek vezettek 1-0 -ra. Na mondom semmi baj, találtak egy gólt, de a félidőbe a visszajátszásból kiderült, hogy egy hatalmas fejes gólról maradtam le. Egy szöglet beadásra Ashurmatov érkezett, mit érkezett, repült, mint egy oldalszélbe leszálló repülőgép a tizenegyespont felett. A labda pedig a fejéről a hálóba pattant. Sokáig nem tudtam melyik csapat a vietnami, mert úgy ünnepelték a kimaradt üzbég helyzeteket, mintha sikeres támadások lettek volna. Aztán felvettem a meccs ritmusát. Sok volt a korcsolyázás, a pályán a hóba a vonalak voltak eltakarítva. Labdarúgásra és labdarúgás követésére alkalmatlan időjárási körülmények uralkodtak. 28-ik percben kezdték el az indulatok túlforrni az időjárást, az egyik üzbég csatár rosszul viselte, hogy egy vietvédő lelopta a lábáról a labdát. Először a lábát húzta ki, majd a labdát rúgta el. Megúszta szóbeli figyelmeztetéssel. 31. perc a 16-oson belül esik össze egy másik üzbég csatár, hamvasztást kér, de a bíró mutatja, hogy labda volt. 33. perc vietnami helyzet: oldalról jön a beadás és már a levegőbe végzett 180 fokos fordulást követően egy farfekvéses bakkecske sarok spicc rugás a semmibe, a labda ahogy jött úgy el is ment a másik oldalon. Hát igen, ebbe talán több volt, nem kellett volna annyit balettozni. 35. percben egy vietnami védő egyedül maradt hátul a félpálya környékén egy üzbég kirobbanó csatárral, nem gondolkozott sokat, hogy rúgja föl. Nagyot lendített és durr telibe. Az eset tömegverekedésbe torkollott, amit a bíró néhány sárgalap és csúnyán nézéssel próbált megoldani. A csúnyán nézés bejött, mert a meccs hátra levő részében nem volt több balhé. 41. percben szabadrúgáshoz jutottunk a kapu előterében, remek pozíció. Az egész csapat havat takarít a labda körül. Éreztem, hogy videózni kéne, de lusta voltam. Ki más, mint a vietnami messi: Nguyen csavarta a bal felső sarokba a labdát. 1-1. Az esetről Andrea a munkahelyén viszont készített videót, mert ő 12mp el előbb tudta meg, hogy gól született az utcai üvöltésekből, míg az üveg túloldalán a közönség, aki az online képet kapta csendesen izgult vajon belövi e.

Az egyébként nagyon vicces, hogy szombatra nem lehetett teacher asszisztenst találni, mert mindenki szabadnapot vett ki, hogy nézhesse a meccset, és a felnőtt órák többségét el kellett halasztani. 

Félidő: 45 perc hó takarítás. Üzbég mezcsere fehérről kékre.

És folytatódhatott is a meccs. A második félidő eseménytelennek nem volt mondható, egyszerre éledt fel az összes szúnyog a környéken és szimatolta meg az európai vér közelségét személyemben és támadtak rám. Egy a pofazacskómon csípett meg a többi a vádlimon próbálkozott. Amúgy én nagyon szurkoltam Vietnámnak, mert a gólnál mindenki kapott chipszet. 🙂

Hosszabbítás: amikor már azt gondoltuk, hogy bejön a tizenegyesekre játszani taktika, akkor jött Sidorov és a 119. percben belőtte a győztes üzbég gólt. Összeomlás, dráma, sírás. Lefújás. Nekem még vonatjegyet kell vennem. Ninh Binh nem egy nagy város, de az utcán tömeg, hangulat, rendőrök, zászlók. Elkezdett mindenki örülni a második helynek. Vasárnap, amikor jöttem hazafelé a vasúti váróba megnézhettük egy tv-n, hogy hogy szállt le a vietjet futball válogatottat hazaszállító gépe. A reptértől a hősök teréig sorfal várta őket. Hanoiba érkezésem után szembesültem azzal, hogy a sorfalon nekem át kellene mennem, hogy hazajussak. Sikerült. Azóta meg kiderült, hogy botrány volt a hazaúton, mert a labdarúgó szövetség bikini show t szervezett a legényeknek, az meg annyira nem illik a repülésbiztonságba. Részleteket nem tudok, mert nem tudok vietnámiul.